Miért kéne a magyar rövidfilmeket nyilvánosan elérhetővé tenni? + 5 film, amit már most megnézhetsz

Utolsó frissítés: 2026.05.12

A magyar rövidfilmek olyanok, mint a tiszavirág, amikor köztünk szállnak sokak figyelme rájuk szegül, valakiket irritálnak, mások a bajukat látják, mégis, ahogy eljönnek, úgy tűnnek el. Ez jellemző a magyar rövidfilmek életciklusára. A fiatal filmesek elképesztő mennyiségben készítik a különbnél különb filmjeiket, néhányat fesztiválra neveznek, mások pedig örökre a merevlemezeken ragadnak. Felmerült bennem mindig is a kérdés, hogy miért általános gyakorlat az, hogy a rövidfilmek röpke fesztivál körútja után örökre elvesznek? Úgy hiszem, ez nem csak kihagyott lehetőség, hanem elveszett kulturális tartalom is.

Eltűnő filmek sora

Alapvetően ez nem csupán rövidfilmes vagy konkrétan diákfilmes jelenség, a klasszikus “fesztiválfilmek” nagy része is elveszik. Néhány megtalálja az útját mindenféle moziba, illetve esetenként streaming-platformokra, ugyanakkor ezen csekély kivétel a magyar rövidfilmek kapcsán még szűkebb. “Sokakhoz nem jutnak el ezek az alkotások: a mozikban nem adják őket, a tévében túl szemfülesnek kell lenni ahhoz, hogy elcsípjünk néhányat”, így ír erről Tuza Dorottya az egy.hu tematikus cikkében. Habár a szerző általánosságban emlegeti ezt a problémát, ha specifikusan a magyar közeget nézzük, a helyzet még inkább elborzasztó. Persze fontos kiemelni, hogy ezen filmek a fesztivál ideje alatt ünnepeltek lehetnek, néhányuk pedig egyfajta hallgatói szállóigévé válik, mégis, legtöbbjüket soha senki nem veszi elő többé. A streaming korszakában viszont ez egy kiküszöbölhető probléma lenne.

Miért probléma, hogy nem elérhetők?

Nos azért, mert a TV-k és a mozik nem vetítik őket, a diákfilmek sokszor csak zárt körben láthatók, így a magyar rövidfilmes kultúra szinte láthatatlan marad az utókor számára. 2023-ban a METU online megtekintési lehetőséget adott tíz napon át olyan diákfilmek számára, amik “között nemzetközi díjnyertes alkotásokat is láthatunk, amelyek sikerrel szerepeltek többek közt a cannes-i filmfesztiválon, a Mediawave-en, az Euroshortson, a krakkói és a szarajevói filmfesztiválokon, a miskolci Cinefesten, a Verzió emberi jogi filmfesztiválon, illetve a Friss Hús és a BUSHO rövidfilmfesztiválokon”, írja a Filmtett, ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy “a filmek többségét a fesztiválszereplések után most először láthatja a szélesebb közönség “, olvasható ugyanabban a cikkben, ami már inkább szomorkodása ad okot. Ezek a filmek így nem lesznek a nyilvánosság számára archiválva, 5-10 vagy több év elteltével pedig nyomuk sem marad.

Miért lenne fontos a nyilvánosság?

A magyar rövidfilm egy sajátos, őszinte kulturális lenyomat, tükör, amely láthatóság nélkül teljesen elvész. Fontos volna, hogy a fiatal alkotók láthassák egymás filmjeit és tanulhassanak vagy inspirálódhassanak belőlük. Ezekben az alkotásokban olyan témák jelennek meg, amelyek fontosak lennének a kulturális hozzáférés szempontjából, hiszen a nagyjátékfilmek Magyarországon nem képesek lefedni az összes fontos és releváns problémát és világszemléletet. Soós Tamás cikkében arról ír, hogy “az elmúlt évtizedben különösen erős és sokszínű volt a hazai rövidfilmes kínálat, új Oscar-díj és számos remek mű is született.” A nemzetközi nagyjátékfilmek kapcsán például jó iránymutató a JustWatch oldal, de itt a magyar filmek eleve ritkásak, rövidfilmek pedig nincsenek. Jól látható, hogy erős infrastrukturális hiányt szenved a magyar rövidfilm. Ez pedig fontos volna, hiszen a fiatal filmesek tanulási, önkifejezési és karrierépítési pontja az általuk készített film, így viszont sajnos nem jutnak hosszútávú közönséghez. A HOPCINEMA magazin pedig pont emiatt jött létre, hogy ezt a láthatóságot szolgáljuk minden erőnkkel.

Nemzetközi és hazai példák

Világszinten jobb azért a helyzet, bár az sem tökéletes. A 2007-ben alapított Short of the Week egy angol nyelvű, feltörekvő filmeseket segítő platform, ami próbálja minél több emberhez eljuttatni a rövidfilmek szeretetét. Van ugyanakkor európai példa is, az Európai Filmakadémia és a Vimeo közös együttműködésében elhozza a fesztiválokon sikeres rövidfilmeket és igen, magyar film is van a kínálatban. Mindkettő ingyenes és bárki által nézhető.

Hazai szűkítéssel már ritkásabb a mezőny. Van nekünk a Filmio, illetve a Cinego is, de ezek korlátozottak és egyáltalán nem teljes körűek. A Filmio-n szép számmal elérhetőek klasszikus magyar rövidfilmek, viszont ezek is csak a kiemeltek és az ismertebbek, friss kínálat szinte egyáltalán nincs. A Cinego-n pedig eleve nincs túl sok rövidfilm, magyar meg pláne, diákfilm pedig gyakorlatilag nulla. Ahogy a fenti METUSCOPE példa mutatja, olykor-olykor felbukkannak kezdeményezések, ám ezek általában időszakosak vagy korlátozottak.

A megígért 5 film, amit most megnézhetsz

Ahogy ígértem a címben, itt az öt film, amelyek elérhetőek hivatalosan és ingyenesen különböző platformokon. Mindegyik megtekintését erősen ajánlom.

Felhők felett – Hárshegyi Vivien

“A főszereplő ráeszmél, hogy mélyebb érzéseket kezd táplálni egy fiú iránt, ám retteg a szerelembe eséstől a múltjában első szerelmével történt tapasztalatok miatt. Elrohan a helyzet elől és megrohamozzák az emlékei. Egy képzeletbeli, múltjában való utazás során kibogozza összekuszálódott érzéseit.” – Forrás: MOME Anim

Play

Erről a filmről írtunk korábban egy ajánlót – itt olvasható.

Szalontüdő  –  Szirmai Márton

“Jól öltözött üzletember áll meg egy talponállónál. Szalontüdőt és fröccsöt kér, megkapja, és leteszi az egyik asztalhoz. Rájön, hogy nincs nála evőeszköz, visszamegy érte a pulthoz. Amikor megfordul, azzal kell szembesülnie, hogy egy ápolatlan, szakállas férfi jóízűen falatozik a tányérjából. Egy pillanatra megdermed, majd amikor látja, hogy az ismeretlen továbbra sem zavartatja magát, középen szétválasztja a szalontüdőt, és elkezdi kikanalazni az étel hozzá közelebb eső felét.” – Forrás: NFI

Irma félálomban – Boós Gergő

Play

Symphony no. 42 – Bucsi Réka

“Egy róka egy üszkös fadarabbal a kezében felskicceli az univerzumot leképező mindent látó szem szimbólumát egy kitépett füzetlapra, azt egy fa törzsére akasztja, majd a bundája alól előkap egy pisztolyt és főbe lövi magát. A bizarr humorú nyitányt követő nem kevésbé szürreális, sokszor morbidba hajló képsorozatból mintha a kimúlt róka halál előtti, megvilágosító erejű tudatfolyama állna össze. A haiku-szerű, villanásnyi jelenetekben ember és természet kapcsolata kerül keserédes, abszurd fénytörésbe.” – Forrás: NFI

Diszkó Diktátor – Kőváry Dániel

“Laci bácsi, a szebb napokat látott ex-lemezlovas bakelit boltot üzemeltet. A lepukkant üzlet alagsora hétvégente klubként funkcionál, ahol a fiatal Dj, Peti mixel. Mixelne, ha Laci hagyná.” – Forrás: METUSCOPE

Ez csupán pár film, amit szívesen ajánlok. Még elérhető nagyon sok rövidfilm az interneten (hivatalos forrásból és anélkül), de így is csak a jéghegy csúcsa sajnos.

Margóra tett végszó

A magyar rövidfilmek hosszú távon való nyilvánossá tétele fontos lenne, a fiatal alkotóknak pedig létszükséglet. Így épülhet ugyanis nyilvános portfóliójuk, így a saját közegükön túli nézők is megtekinthetik a filmeket. Nem is beszélve a nemzetközi láthatóságról. Persze világos, hogy a kisfilm nem üzleti termék, hanem művészeti, a mozik, TV-k így nem vagy csak kiemelt eseményekkor tudják vetíteni, a fesztiválkör során pedig nem hozhatók nyilvánosságra. Sok filmes érezheti, hogy a fesztivál után ‘elveszti a film a szavatosságát’, pedig ez nincs így, a film örök. Sok fiatal alkotó érezheti úgy, hogy az ő filmje nem annyira jó, hogy nyilvánosságra legyen hozva, ez egyértelműen nincs így. A film egy darabka belőled, ez pedig örökké őszinte és érvényes marad. Másoknak derogálóan hat a “YouTube”, “Vimeo”, Videa” és egyéb szavak, pedig ezek nem a filmet minősítik, hanem pusztán közösségi platformok, semmi több, nem érdemes mást belegondolni. Ezt a cikket azért tartom fontosnak, hiszen a kultúrának nem csak bővülne kell, hanem visszakereshető és elérhető kéne maradjon az utókor számára.