Idén is jön a Szirtes András Kísérleti Filmszemle – újra találkoznak a határfeszegető alkotók

Utolsó frissítés: 2026.05.11

Július 2–5. között második alkalommal rendezik meg a Szirtes András Kísérleti Filmszemlét a budapesti Kettőspont Színházban. A szemle nem verseny és nem fesztivál a klasszikus értelemben: sokkal inkább közösségi tér, ahol a mozgókép határait kereső alkotók és nézők találkozhatnak, beszélgethetnek és inspirálhatják egymást.

A rendezvény Szirtes András (1951–2023) Balázs Béla-díjas filmrendező szellemiségét idézi meg: a radikális játékosságot, a konvenciók elutasítását és azt a fajta alkotói szabadságot, amely a magyar kísérleti film egyik legfontosabb öröksége.

Miért fontos ez a rövidfilmes és diákfilmes közegnek?

A szemle különösen releváns a fiatal alkotók számára, hiszen:

  • nincs nevezési díj,
  • nincs tematikai vagy technikai megkötés,
  • bármilyen műfajú és hosszúságú kísérleti film nevezhető,
  • kifejezetten örömmel fogadnak friss, még be nem mutatott munkákat,
  • a szervezők számára a film mint gondolkodási forma a lényeg, nem a piaci megfelelés.

Ez a hozzáállás különösen vonzó lehet azoknak a filmes hallgatóknak és pályakezdőknek, akik szeretnének kilépni a vizsgafilmes keretek közül, és szabadabban kísérletezni formával, hanggal, narratívával.

A 2026-os esemény egy izgalmas kategóriát is hoz magával

Az idei szemle külön szekciót szentel a Budapesthez kapcsolódó kísérleti filmeknek. A szervezők célja, hogy évről évre kirajzolódjon a főváros egy alternatív, személyes filmes lenyomata, természetesen távol a sztereotípiáktól.

Ez a tematika különösen izgalmas terep lehet a diákfilmeseknek, akik gyakran forgatnak Budapesten, és saját nézőpontjukból képesek újraértelmezni a városi tereket. Mind emlékszünk a fantasztikus városfilmekre, esszéfilmekre, a Filmszemle pedig most ezt hozza el nekünk.

A HOPCINEMA szerzőjeként és kísérleti filmesként a kiemelten figyelem ezt az eseményt. A kísérleti film Magyarországon eleve szűk közeg, ezért különösen fontos, amikor teret kap.

Filmrendezést tanulok, és a munkáimban leginkább az érdekel, hogyan lehet a világot nem történeteken, hanem érzékelésen keresztül megmutatni. A kísérleti film számomra figyelmi gyakorlat: lassú fókuszváltások, csendek, apró hibák, amelyekben valami rejtett jelentés vibrál. A HOPCINEMA társfőszerkesztőjeként elemzéseket és híreket írok, és ugyanazzal a kíváncsisággal közelítek a filmekhez, mint a saját munkáimhoz. Rövidfilmjeimben a táj, a hang és a tekintet közti finom repedések érdekelnek, azok a pillanatok, amikor a valóság egyszerre lesz ismerős és idegen.