
Szerelem: gátlás és vágy egyszerre
Utolsó frissítés: 2026.05.11
A MOME animációk rendre azok az alkotások, amit minden egyes néző teljes szívvel vár a fesztiválok rövidfilmes blokkjában, hiszen általában olyan filmek, amikben mindig van valami őszinte emberi pillanat. Nincs máshogy ez Hárshegyi Vivien 2022-es Felhők felett című romantikus animációjával sem. A művet az Európai Filmakadémia és a Vimeo együttműködése keretében láttam. Fantasztikus kezdeményezés, mindenkit bátorítanék arra, hogy szemezgesse, hiszen csodás filmeket lelhetünk fel a felületen, pont, mint a mostani művet. Én magam is szemezgetem, ha pedig találok magyar rövidfilmet, elhozom nektek.
A film egy fiatal lányról szól, aki egy sráccal való randin folyamatosan érzi a csontjaiban, hogy szerelmes, de valami meggátolja abban, hogy engedjen a vágynak. A film pedig ennek a kifejtéséről szól.
Már audiovizuális köntösében is dicséretes ez a diplomafilm, folyamatos hangi- és színkavalkádban vagyunk, már-már a pszichedelikus élményekre emlékeztetve. Alapvetően az érzelmi állapot, a választott színek és vizuális dizájn teljes szinesztéziában pompáznak, tökéletesen kifejezve szavak nélkül, hogy mi zajlik le főszereplőnk elméjében.
Amennyiben tudunk menni az elképzeléssel, miszerint a szerelem egyfajta drog, úgy azonnal érthetővé válik minden. Ahogy egy hagyományos drognál megtapasztalhatjuk a csodát, úgy válhat az élményünk könnyedén ‘bad trippé”, közben pedig nem vagyunk képesek felfogni az idő múlását, csak amikor már késő, így elszalasztva azokat a jeleket, amik nyomán aztán a mélybe süllyedünk. A bad trip ebben az esetben ugyanakkor nem pusztán igazságtalan rossz élmény, hanem aktiválódó érzelmi immunrendszer. Ennek során a tudattalanunk védeni próbál minket egy korábbi meghatározó érzelmi trauma újboli bekövetkezésétől. A védelmi rendszer sikertelenül próbálkozik, nincs tisztában ugyanis a ‘szőnyeg alá söprés’ hatékony módszerével, így csak tüneti kezelést nyújt. A vágy ugyanakkor maga az ösztön, ennek okán hatalmasabb nálunk, a két folyamat keveredése pedig kínosságot, rossz döntéseket, megbánt eseményeket eredményez. Bele kell mártózni tehát tudattalanunk tengerébe, hogy válaszokra leljünk és feloldozhassuk korábbi sérelmeinket.
Elnagyolt, sztereotipizált karakterekkel működik a film. Főszereplőnk a tipikus, kissé idegesítő, ámde kedves, jószívű és szerethető lány, aki kostat a szeretet után. Őt követi hódolója, a naivan előretörő, ártatlan, bizonytalan srác, végülis megjelenik a klasszikus archetipikus ‘rosszfiú’, aki a főszereplő a traumájának okozója. Itt érdemes megemlíteni a film álláspontját erről az egészről. A legpusztítóbb tettek egyike az ignorancia. Ahogy ellaposodik a múltbéli románc, rutinná válik, a lány azzal találja szembe magát, hogy ő már nem fontos, már nem érdekes. A ‘rosszfiú’ mivel ráunt a lányra, eltávolodik tőle, nyűgként kezeli, annak pedig elporlad az önbecsülése. Úgy érezheti, hogy már nem méltó a szeretetre. Ezen folyamat teszi a film ‘szörnyévé’ a rosszfiú karaktert.
Hárshegyi Vivien filmje finoman mutatja meg, hogy az animáció nemcsak mesélni tud, hanem érzéseket boncolni is, és ebben rejlik a MOME‑filmek igazi ereje.
Filmrendezést tanulok, és a munkáimban leginkább az érdekel, hogyan lehet a világot nem történeteken, hanem érzékelésen keresztül megmutatni. A kísérleti film számomra figyelmi gyakorlat: lassú fókuszváltások, csendek, apró hibák, amelyekben valami rejtett jelentés vibrál. A HOPCINEMA társfőszerkesztőjeként elemzéseket és híreket írok, és ugyanazzal a kíváncsisággal közelítek a filmekhez, mint a saját munkáimhoz. Rövidfilmjeimben a táj, a hang és a tekintet közti finom repedések érdekelnek, azok a pillanatok, amikor a valóság egyszerre lesz ismerős és idegen.
