Nehéz szakítás Menyussal: Nem Vagyok Fszn

Utolsó frissítés: 2026.06.02

Mrena Dorka másodéves Mozgókép alapszakos hallgató vizsgafilmje, a Nem Vagyok Fszn egy hétköznapi szakítást dolgoz fel nem hétköznapi módon. A film főhőse Klaudia, aki párja, Menyus elhagyása után egy hedonista belvárosi kocsmatúrával próbálja kompenzálni érzelmi összeomlását. A történet önmagában banális, a film azonban nem a szakítás drámájára, hanem annak mediális és vizuális túlterheltségére helyezi a hangsúlyt.

A film erősen épít trash-esztétikára és camp stílusjegyekre. A zajos punk- és alternatív rockbetétek a körúti éjszakai élet esztelen hedonizmusát zengik alá, miközben a képi világ az újhullámos videoklipek vizualitását idézi. A képek gyakran a felismerhetetlenségig torzulnak, egymásra rétegelt kompozíciók, vibráló effektek és széteső digitális textúrák uralják a vásznat . 

A film közben pontosan reflektál arra a mediális környezetre is, amelyben a jelen generáció létezik. Nem véletlen, hiszen a film egy Facebook bejegyzés alapján készült. Nemcsak vizuális világokat idéz meg, hanem kulturális attitűdöket és identitáshordozó tárgyakat is. A sznob filmes figura, a minden problémát megoldó olaszországi utazás mítosza. Kőbányai világos, a camcorder vagy a magenta telefonfülke mind a kétezres évek újra trendivé váló tárgykultúráját reprezentálják. A film ebből az esztétikai nosztalgiából épít identitást.

Klaudia ex-párja, Menyus neve ráadásul direkt utalás Menyhárt Tamás „Menyus” képzőművészre, aki a film egyik jelenetében saját, önmaga számára is nehezen megmagyarázható alkotásáról beszél. A jelenet finoman figurázza ki azt a kulturális közeget, amely egyszerre próbál alternatív, underground és intellektuális identitást performálni. A performatív identitás(ok) pedig, mintha az identitásválság reflexszerű immunválasza lenne. 

A cselekmény belefullad a filmképbe. Végezetül egy olyan generációs frusztráció rajzolódik ki, amelyet az identitáshajszolás és a médiazajtól való megsüketülés tapasztalata határoz meg. A Nem Vagyok Fszn így egyszerre reflektál a főhős belső káoszára és a kor mediális környezetének, túlterhelt vizuális kultúrájára. Úgy tetszik, a jelen generáció érzelmi tapasztalatai már elválaszthatatlanok azoktól a képektől, tárgyaktól és médiatöredékektől, amelyek között léteznek.