“Kurvára erről szól, hogy fel kell nőni bazdmeg” – Elköltözöm 

Utolsó frissítés: 2026.06.01

Kárpáti Jakab Filmtudomány mesterszakos hallgató elsőéves vizsgafilmje az Elköltözöm precízen tematizálja a fiatal felnőttkor bizonytalanságát egy költözési történeten keresztül. A film főszereplője Kárpáti Jakab, aki úgy dönt, hogy fiatal felnőtt lévén elköltözik otthonról. A film operatőre és filmbeli filmkészítője Zoltán, aki dokumentálja az események zömét. A formailag dokumentarista kép és dramaturgia, a lötyögő kompozíció, az ad hoc fókusz, defókusz, a kiégett fehérek és a blokkosodott feketék festik vizuálisan azt az őszinteséget, amely a szereplők játékából is sugárzik. A “túl őszinteség” a filmben nem elidegenítő, épp ellenkezőleg, annyira explicite verbalizálják a történet karakterei a fiatal felnőttkor feszültségeit, minden felfokozottság nélkül, amelyek sokakban kimondatlanok maradnak, hogy az a néző számára egy felszabadító érzés lehet.

Már a film elején, amikor a főszereplő megosztja, miként gondol a párjával való összeköltözésre, a maga egyszerű megfogalmazásában annyira közérthető, hogy nem szorul további magyarázatra. Vagy amikor fogalmi félreértések bukkannak a költözés menetéről. Direkten mutatja be azt a tapasztalatlanságból eredő szégyent, ami az embert a felnőttlétbe csöppenésekor éri. Ezek az esetek a való életben szégyenteljesek. Leplezendő tudatlanságként könyvelné egy fiatal, de a film karakterei nem lepleznek semmit, őszintén és egyenesen fogalmazzák meg gondolatukat és vágyaikat. Jakab döntései intuitívnek hatnak, mintha mindent abban a pillanatban döntene el, ez a spontaneitás, a generációs tapasztalat érzetét kelti, ami szervezi a cselekményt, gyakran nincs verbalizált ok, csak okozat ami előre viszi a cselekményt. 

Az a jelenet, amikor Jakab egy haverjánál tervez megszállni, majd elmennek kocsmázni, kimérten realisztikus. A kocsmák a DZZS Bár és az Úri Muri, olyan helyek, amelyek nagyon erősen szimbolikusak lehetnek a fiatal felnőttkor éjszakai életében. A valós helyszínek kiválasztása nemcsak a dokumentarista jellegét építi, de az azonosulást, nézői bevonódást is segíti.

A film mintha véget érne egyszer, amikor Jakab azt mondja: “faszom bele a költözésbe” és második epizódban egy izraeli testvérlátogatásban folytatódna a film. Éles vágással ugrunk az időben, és minthogyha Jakab a sivatagban bolyongva keresné lakhelyét. Ez a váltás nem gyengíti az első részét a filmnek, hanem kitágítja a bizonytalanságot, mint a filmen átívelő tematikát. A vándorlás motívuma lélektani párhuzamot teremt Jakab felnővése és a bibliai Exodus között, a sivatagi tevegelés pedig a bizonytalanság metaforájaként bibliai léptékűvé emeli a helykeresést. A főhős izraeli utazása közben is arra a kérdésre keresi bizonytalan válaszát, hol a helye a világban. Jakab végül hazatér Budapestre, de a filmnek nincs vége. Jakab hazatérése kudarcként kezelhető, de utazása árán szerezte meg azt a tapasztalatot, hogy sehol sem érzi magát otthon.